Sziamia!

Sutyi vagyok, 13 éves ivartalanított kandúrka. Bár 13 éves vagyok, 5-nek érzem magam, nem vagyok egy nyugdíjas cicaapó, a mindennapjaim is ezt igazolják. ;) 6 hetes korom óta gazdis vagyok, a gazdim azért választott engem, mert az alomból én voltam a "legcsúnyább" - legalábbis mindig ezzel cukkol, bár tudom, hogy ez nem igaz - szerelem volt első látásra. :) Akkor még a gazdim 15 éves volt, még jó, hogy a szülei beleegyeztek abba, hogy a másik két cica mellett én is maradhassak. Mivel kertes házban laktunk, ez annyira nem jelentett problémát. Bár kinti cicának vallom magam, naponta párszor szeretek a házban is szundikálni vagy éppen rosszalkodni, persze csak módjával. :) Rombolni nem szoktam, de szeretek játszani, vadászni. Mondjuk úgy, hogy jó időben kint szeretek lenni, de ha beköszönt a hideg, akkor az estéket, éjszakákat szeretem a házban tölteni a gazdival, a melegben, lehetőleg pihe-puha ágyikóban vagy a gazdi kedvenc székében, hogy reggelre előre bemelegítsem neki; így nem fázik a feneke a reggeli kv-ivás közben. :)

Sajnos úgy alakult az életünk, hogy gazdi mamája egy kis lakótelepi lakásba kellett, hogy költözzön, és a gazdinak is csak egy egy szobás lakás maradt. Bár van erkély, nem mernek egyedül hagyni, mert volt rá példa, hogy a vékony korlátról rántott be a gazdi - azóta csak szigorú felügyelettel mehetek ki oda. Bár gazdi sokat dolgozik, próbál velem játszani, és természetesen mindig vele alhatok. Időnként szeretem magam a paplan alá is befúrni, de erről szívesen lemondok, ha cserébe kapok egy kertet. Nagyon vágyom rá. Bár nagyon szeretem a gazdit, vele nőttem fel, és ő is mindennél jobban szeret engem, sajnos már nem tudja megteremteni nekem azokat a körülményeket, ahol maximálisan boldog lehetnék - a kertet, a szabadságot. Unatkozom. Imádom a természetet, de nem mehetek ki. Kicsi nekem a lakótelepi kislakás, és már nem érezhetem a földet a foltos tappancsom alatt, nem érezhetem azt, amikor a fű csiklandozza a jó nagy pocakomat. Már nem tudok pillangókra vagy bármi másra vadászni, már csak a madzag maradt, amit gazdi készített nekem. Értékelem, de ez nem ugyan az, mint amit a természet tud nyújtani nekem. Tudom, sokan mondják, hogy örüljek, hogy ilyen jó dolgom van, hiszen kapok enni, kapok simit, de 13 év szabadság után ez csak egy aranykalitka. A testemet óvják, de a lelkem boldogtalan. És ezt látja rajtam a gazdi, főleg, amikor keresem a kiutat a lakásból, vagy amikor az erkélyen ülve jó nagyokat szippantok a friss levegőből. Éppen ezért hozta meg azt a döntést, hogy ha valaki, talán ha valaki belém szeretne, akinek van kertje, odaadna neki. De csak ha a házba is beengedne az új gazdi. Arra az esetre, ha mégis kint aludnék, a gazdi gondoskodna a cicaházról. A gazdi télre készítene nekem egyet, és elvinné az új gazdinak.

Nagyon nagy igényeim sincsenek, mert bár szeretem a márkás ételeket, mégis az SBudget konzervért vagyok oda a legjobban! Ne kérdezd miért! :) Persze gazdi 2-3 naponta ad valami "rendes" konzervet is, de én ezt szeretem, ilyen vagyok. :) A száraz macskaeledelt is elrágcsálom, ha muszáj, hiszen nem kívánságműsor, tudom én jól, de azért a nap fénypontja mégis az, amikor este megkapom a konzervkajcsimat! :D Utána szeretek egyet sétálni a szabadban, ha nyár van, akkor nem is kicsit. Ha tél van, akkor egy negyed órát, utána bebújok a gazdi mellé. Ha mégis kint tölteném az éjszakát, akkor sincs gond, hiszen ott a meleg cicaház. :)

Más cicákkal is jól kijövök, bár néha szeretek bunyózni, kergetőzni - nem agresszióból, játékból. A kettő nem ugyan az. Volt egy kutyatársam is, Csoki, vele nőttem fel, sokszor kizavartam a házból, és én aludtam a helyén, de volt, hogy együtt alukáltunk. Őt szerettem. Nem tudom, hogy meg tudnék-e más kutyust szokni, ezt ki kellene próbálni, hiszen régóta nem volt kutyapajtim, és Csokit kiskoromtól kezdve ismertem, tehát nem tudom, hogy egy másik kutyával hogy jönnék ki, de ha a kutyusod biztosan nem támadna rám, még egy ilyen próbába is belemnnék. Maximum, ha mégsem jövünk ki, visszaadsz a gazdinak, de ha jól sül el, akkor lehet, hogy a Te kutyusoddal alszom majd a kutyaházban. Bár én jobb házőrző vagyok! ;)

Érdemes tudni rólam, hogy ha nincs kilincsre zárva az ajtó, simán kinyitom azt. :) Ügyes vadász vagyok, de csak ha éppen kedvem tartja. :) Szobatiszta is vagyok, így pelenkára nem kell költened! :) Jó időben imádok éjszaka a szabadban mászkálni, olyankor minden olyan érdekes... Ha valami finomat eszel, nem ígérem, hogy nem fogok Rád nagy bociszemekkel nézni, de ha nemet mondasz nekem, többé-kevésbé elfogadom azt! ;) Ha hazaérsz a munkából egy fáradt nap után, könnyen lehet, hogy azt veszed észre, hogy amint belépsz az ajtón, a lábadon tekergek az első pár másodpercben. :) Hallgatok a nevemre, viszont a ruhásszekrényt ne hagyd nyitva, mert időnként szeretem kényelembe helyezni magam a pihe-puha ruháidon! :) Szeretem az embereket és állatokat egyaránt. És a finom falatokat...

Volt egy daganat a lábamban, ami most kiújult. Nem rosszindulatú, de valamiért megint itt van, úgyhogy október 29-én megint megműtenek. Strapabíró macsek vagyok, és ugyanúgy élvezem az életet, mint többi cicatársam. Talán még jobban is. :) Persze könnyebb lenne gazdinak, ha elaltatna, mert drága a műtét, de nem teszi, mert életvidám macsek vagyok, családtag! Igazi családtag! A doki szerint is még sok-sok boldog cicaévem van! :) Ha az anyagiaktól félsz... A gazdi, ha kiújulna valaha a daganatom és újra műteni kéne, vállalja az ezzel kapcsolatos műtét költségeit ameddig élek! Ennyire szeret és bízik bennem a gazdi, és ennyire különleges szeretetgombócnak tart! :) Jó lenne, ha valaki meglátná bennem azt, amit a gazdi! Csak egy kis kertre lenne szükségem, és hogy ne utasítsd vissza a berregő dorombolásom! Hidd el, hideg téli éjszakákon jó tud az lenni! Vagy amikor szomorú vagy! Gondolj bele! 5 kiló színtiszta szeretet! ;)

Ha úgy érzed, hogy van egy kerted, és nem lenne gond megosztani velem; ha úgy érzed, hogy nem zavarna, ha néha a lakásban is téblábolnék, és megfigyelném, mit csinálsz; ha úgy érzed, nem zavarna, ha dumálnék Neked, miközben a dolgodat végzed; ha úgy érzed, nem unnál meg még pár évig egy ekkora sózsákot, akkor kérlek vedd fel a kapcsolatot a gazdival! A gazdi segítene, amiben csak tudna, egy kérése lenne csupán, hogy az elején néhányszor beszéljetek rólam pár szót, hogy minden rendben van-e, mert ha valamiért (bár nem tudom, miért), de ha valamiért mégis meggondolnád magad, inkább visszavenne magához, és tovább folytatná a keresést. Bár én nem szeretnék többet költözni, sokat költöztem már, és eléggé unom, mert mindig minden változik körülöttem. Jó lenne már az állandóság, jó lenne már megállapodni. Jó lenne már megtalálni a második Igazit. Talán, ha az ember életében nem is, a cicák életében talán, talán létezhet két Igazi... Hiszen 9 életem van... Egyet kölcsönvennék most a következőből... Ha lehet ilyet... Ha Te is szeretnéd... <3

Gazdiszám: 0620/293-6864

Kérlek számkijelzéssel hívd a gazdit, ha nem venné fel, akkor dolgozik, és amint tud, visszahív!

Napsugaras szép napot kívánok,

Sutyika